Ez a hangjáték egy gondolatkísérlet, mely gróf Széchenyi István életének utolsó pillanatát merevíti ki, s ebben a mozdulatlanná dermedt pillanatban a “legnagyobb magyart” vallomásra készteti: mi minden vezetett oda, hogy saját kezével vessen véget életének? A verses szöveg hatodfeles jambusban íródott, Vörösmarty Mihály stílusában és szókészletével, így idézve meg a nemes gróf és a költő hajdani barátságát.

A darab érdekessége, hogy szövege számos szakember által készített pszichogram alapján íródott. Széchenyi személyiség-térképét, a művei alapján pszichológusok, pszichiáterek, grafológusok rajzolták meg, felvázolva a lehetséges lelki kórképet is, mely öngyilkosságához vezetett.

A hangjátékban megszólaló áriák Doppler Ferenc, Fantaisie pastorale hongroise című műve alapján készültek. Doppler fuvolaművész és zeneszerszerző volt, s – amit kevesen tudnak – Széchenyi István is remekül játszott fuvolán, döblingi évei alatt fuvolaművészek jártak hozzá kamarazenélni. Ezért választottuk egy vele kortárs fuvolista zeneszerző művét kiindulási alapnak, melyből megszületett a hangjáták zenei anyaga.

A felvétel a Gaston Stúdióban, a hajdani Pannónia Filmstúdió 4. műtermében készült. Hálásan köszönjük Madácsi Imre önzetlen támogatását!